Ha a szobába egy résen át fény szűrődik, akkor az a szembeni falra vetíti a  külső világ valós, de fordított képét. Így képezi a falra az ablak az előtte történő, múló valóságot.
A ház belseje kettős létet él: a valóst, a benne lévőkét álló, múló mivoltukban, és a falra vetített fordított képét a kintnek. Ijesztő látvány elől  úgy menekül az ember, hogy gyorsan becsukja a szemét. Azt hiszi, így nem része a történésnek Háza belső létét, meghittségét úgy óvja, hogy függönnyel, virággal szűri a fényt, redőnnyel, zsalugáterrel zárja az ablakot és azt hiszi ... Mindez történik nappal, mert este a mágia fordított. Házak belseje tölti meg az utcát.
Ha megállsz az utcán egy ablak előtt, az képedet a szoba hátsó falára vetíti. Így lát és örökít meg minket a ház, ablakain keresztül, sétálás és rohanás közben, vagy épp állva és megbámulva egy ablakot.
Az ablak akkor halott, ha a mögötte álló fal leomlik.