E kiállítás a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület első probálkozása arra, hogy egy fotóművész hagyatékát feldolgozza, annak egy részét közzétegye a tárlat és egy album keretében.
Választásunk Bartha Árpádra esett, ugyanis ő volt Háromszéknek az első olyan fotóművésze, aki rövid pályafutása alatt a riportfotóból művészeti alkotásokat készített.
Röviden vázolnám a hagyatékfeldolgozás mozzanatait – azokat, amelyek rejtve maradnak a nagyközönség elött. Bartha Árpád kidolgozott fotográfiáit digitalizáltuk, katalogizáltuk, és bemásoltunk minden feljegyzést is, amit a fénykép hátoldalára írt, illetve első oldalára írtak. Nem véletlenül mondom azt, hogy írtak, mert nem csak Bartha Árpád látta el jegyzetekkel fotográfiáit, hanem kortársai is: írók, költök, színészek, rádióriporterek, zenészek, énekesek, szobrászok, azok akiket munkájuk közben örökitett meg. Megemlítenék néhányat közülük: Kányádi Sándor, Kós Károly, Balogh Edgár, Gazdáné Orosz Ella, Sütő András.
A feldolgozott, katalogizált anyagból egy olyan adatbázist hoztunk létre, amelyben címszavak segítségével bármely fotográfia vagy jegyzet előkereshető.
A feldolgozás neheze azonban még hátra van, hiszen Bartha Árpád negatívjait még elő sem vettük. Egyesületünknek nincs még olyan tehnikai felszereltsége, amivel minőségben tudnánk a negatívokat feldolgozni. Bár nyújtottunk be tavaly pályázatot az anyaországi alapítványokhoz, de a szükséges összegnek csupán tíz százalékát kaptuk meg. Idén pedig azok az anyaországi alapítványok, amelyek különben fennen hirdetik, hogy segítik az erdélyi művészeti projekteket, nem támogatták pályázatainkat. Ezért van az is, hogy Bartha Árpád albumja csak kis példányszámban és kis terjedelemben jelenhetett meg: a tervezett 96 oldal és 500 példányszám helyett csupán 48 oldalon, 250 példányszámban.
Ellenben kétségtelenül sikerként könyvelhető el, hogy városunk és megyénk önkormányzata, illetve a helyi vállakozók segítségével mégis meg tudtuk valósítani a kiállítást, ki tudtuk nyomtatni az albumot.
Visszatérve Bartha Árpádhoz: művészetét nem szükséges külön méltatni. Laikusnak is, szakmabelinek is egyértelmű, Bartha Árpád nem egyszerűen fényképész volt. Minden felvételén tetten érhető a tudatosság, az, ahogyan megkereste a megfelelő szöget, a megfelelő fényviszonyokat – melyek által alkotásai nem pusztán képek maradnak, de történetet mesélnek el.